Rise of Civilizations・Tesztlabor

Vajon bátor vagy botor választás volt a Civilizations alkalmazása a játék nevében, ugyanis nem árt tudnotok, hogy ennek a címnek semmi köze nincsen a nagy elődökhöz, maximum csak a koncepció hasonló illetve igyekeztek szerintem felhívni magukra a figyelmet. A Lilith Games egyik korábbi játékával már foglalkoztunk nagyjából egy éve (Art of Conquest) és az elégé meggyőző volt. Igaz abban nem volt semmi eredeti ötlet, csupán a jól bevált receptet alkalmazva és meglovagolva alkottak valami igazán élvezetes kis játékot. Lássuk hát ezúttal mi a helyzet.

Az rögtön mindenki számára egyértelmű lesz, hogy itt is különböző civilizációk közül választhatunk már rögtön a játék elején. Szám szerint nyolc közül, eleinte ezek között semmi különbséget nem fogunk találni, maximum a házak külseje lesz egy kicsit más. Idővel előrehaladva már azért látni fogunk pár különbséget, ezek közül a legfontosabb, hogy mindegyik frakciónak lesz egy speciális egysége ami némileg valami szint fog vinni az eleinte csak más skinnel felruházott városokba.

Ahogyan az már a videókból is kiderült számtalan hős közül válogathatunk, ezekből a legértékesebbek valódi történelmi személyek lesznek, olyanok mint Julius Ceasar, vagy Celopatra de találkozni fogunk I. Richárddal is és még sorolhatnám. A hősök gyakorlatilag hadvezérek lesznek, akik a seregeink élén a mi zászlónk alatt lépnek csatába, náluk szerencsére nem fog számítani a nemzetiség, bárki bármelyiket használhatja. Vezéreinket több féleképpen is gyúrhatjuk. Egyrészt ugye ott lesznek a sima szintek, amikért tapasztalati pontot kell szerezni, esetlegesen könyveket elolvasva ezt a folyamatot gyorsítani tudjuk majd. Ha elértük velük a 10-es szintet, akkor nem tudnak tovább fejlődni, csak úgy ha különböző szobrokkal növeljük a csillagszámukat, erre lesznek sima csillagszobrok – bronz, ezüst és arany – illetve hősönként vannak őket ábrázoló mellszobrok is, ezekkel még gyorsabban növelhetjük a csillagszintjüket. Minden új csillag további tíz szintet fog jelenteni, tehát érdemes a csillagokkal mindig előrébb járni mint a szintekkel. De persze ilyen szobrokat szerezni nagyon nehéz, csak szerencse dolga az egész vagy természetesen vásárolni is tudunk valódi pénzért, ami már csak pénztárcafüggő dolog.

Mindenkinek vannak speciális képességei, erősségei, gyengeségei illetve saját skill tree-jük is lesz, döbbenetes mennyiségű képességgel, amiket egyenként is fejleszteni lehet szintlépések után kapott skill pontokkal. Ezeknek akkor lesz értelme, amikor el kezdünk seregeket mozgatni a térképen, ugyanis mindegyik képesség a talpasokat befolyásolja majd, különböző statisztikai módon, mint plusz sebzés, plusz védekezés és a többi. A beharangozott realtime csatákról nem árt tudni, hogy csak annyiban történnek valós időben az összecsapások, hogy valóban nem egy pillanat alatt zajlik le minden és kapunk rögtön egy értesítést, hanem lehet látni ahogy a kettő sereg egymásnak megy, mozgolódás van és az is tisztán látható ahogy a vezetők élete egyre csak csökken illetve az is látszik mikor fogják használni a speciális képességüket. De aki hatalmas, monumentális, valódi RTS csatákra vágyik, amikor mi magunk mozgatjuk seregünk minden egységét és valódi stratégiázásra van szükség, az hatalmasat fog csalódni. Ez nem a Total War, pedig a bemutatóban valami hasonlót lehetett látni, az sajnos átverés volt.

A játékmenet másik nagyon fontos része természetesen a bázisépítgetés lesz. Ez tulajdonképpen csak a szükséges rossz a játékban, ugyanis valódi értelme nem igazán lesz annak, hogy éppen melyik frakciót választottuk, az épületek elhelyezkedése is csak tetszőleges dekoráció, ahogyan az éppen rajtuk lévő skin is. Városunkat csupán a körülötte lévő fal védi, illetve az a pár hős akit a falba rakunk. Szerencsére, ha mindegyik éppen otthon van, akkor automatikusan a legerősebbeket fogja használni a játék. De ennek kb. semmi értelme nem lesz, ugyanis olyan még nem volt hogy valaki meg akart volna támadni és én vissza tudjam verni. Szerencsére a raktárunk nagyon sok nyersanyagot meg tud védeni, igyekezzünk mindig ezalatt a szint alatt lenni, elkölteni minden pluszban lévő nyersanyagot és úgy zárni a napot, hogy hiába rontanak nekünk nem sok mindent fognak elvinni. Egyébként a bányákban nincsen túltermelés, szóval ha odafigyelünk arra hogy ne lépjük túl a raktárkészletet igazából akkor se tudnak lefarmolni minket ha már abbahagytuk a játékot, szóval nem igazán értem ez a része hogyan fog működni a későbbi játékok (late game) során, hiszen mindenki tudja hogy az alapvető farmforrás a halott bázisokban rejlik, olyan városokból jön a legtöbb nyersi, amit a játékosok már elhagytak.

A játéknak számtalan olyan aspektusa van ami kiemeli a hétköznapi MMO stratégia játékok sokaságából, ezeknek a legtöbbjét meg kell tapasztalni. Számomra a klánnal kapcsolatos dolgok tetszettek a legjobban, lehet azért, mert véletlenül rátaláltam egy aktív csapatra és elképesztően jó volt a vezetőnk is. Remekül működik a kommunikáció, a térképen bejelölt pontot kristálytisztán mutatják mit kell csinálni, mik a teljesítendő feladatok, hova kéne teleportálni a városunkat, mit kéne megtámadni, mit kéne elfoglalni, még akkor is ha nincsen kedvünk a levelezést végigolvasni. A klánépületen belül az egymásnak való segítségnyújtás, a közös épületek, fejlesztések, a közös csatározások hibátlanul, könnyedén és flottul működnek. Talán csak annyi gondom volt, hogy amikor mi indítunk egy „rally attcaket” amikor arra várunk hogy hozzánk többen csatlakozva valami erősebb ellenfelelt megtámadjunk akkor a választható időintervallumok kicsit logikátlanok (1 perc, 5 perc, 30 perc és 8 óra). Tehát úgy gondolom a fél óra és a nyolc óra között azért lennie kellett volna valami köztesnek, mert ki tudja éppen milyen távolságban vannak egymástól a klán tagok, mennyi idő míg észreveszik, de a nyolc óra minderre meg túlságosan hosszú idő. Főleg annak akinek eleinte csak egy erősebb serege van és nem tudja úgy komolyabban megosztani az erőit.

Semmiképpen sem szabad megfeledkezni az expedíciókról. Ez tulajdonképpen egy játék a játékon belül, de hívhatjuk kihívásoknak is. Ez egy hetven küldetésből álló sorozat, ahol a cél az lenne hogy mindet három csillaggal teljesítsük. Minden küldetés előtt ki lesz írva, hogy ehhez mit kell tennünk, ezek általában olyanok szoktak lenni mint időkorlát, vagy maradjon életben minden vezérünk vagy éppenséggel a seregünknek csak egy bizonyos százalékát veszíthetjük el. Az expedíciós küldetéseknek köszönhetően remekül látni fogjuk, hogy pontosan hol is áll seregünk a végső cél fényében, nekem egy hét alatt csak tizenkettőig sikerült eljutnom. Mert túl sok energiát fektettem a bázis fejlesztésbe és hogy minél több dolgot megtapasztaljak, a „hitvány” 27.000 fős seregem és a kettő legerősebb hadvezérem (az első 21-es szintű és három csillagos volt, a második meg 12-es szintű és kettő csillagos) csak erre volt elég. Minden küldetésért értékes jutalmakat fogunk kapni, a már teljesítettek után pedig minden nap felvehetjük a jutalmat, de ezek már nem lesznek olyan értékesek mint első alkalommal.

A Rise of Civilizations egy nagyon kellemes csalódás volt a számomra, lényegesen jobb eresztés mint az Art of Conquest volt – pedig az se volt rossz – tekintettel arra, hogy nem hoz úgy igazából semmi újat a stílusba illetve a cím kicsit csalóka, mert nem igazán látok komolyabb különbséget a civilizációk között, ezért csak egy erős jó osztályzatot kaphat most tőlem. Remélem hosszú életű lesz a cím, ahogyan azt is, hogy rengeteget fog majd változni az évek alatt. Én drukkolok neki mert nagyon szerettem vele nyomulni. A stratégia szerelmeseinek mindenképpen ajánlott, kihagyhatatlan darab!

Szerintünk: 8/10

A játék ingyenesen letölthető az iTunes áruházból.