Duel Links・Tesztlabor
Minden idők leghosszabb ideje futó anime sorozata a 20. évfordulóhoz érkezett.
Ki ne ismerné a most már húsz éve futó Yu-Gi-Oh világhírű anime sorozatot – mondjuk én –, amin már egy konkrét generáció felnőtt. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a történetből készítettek egy kártyajátékot is. Éppen ideje volt hát, hogy a manapság mobilokon nagy sikernek örvendő stílust Duel Links néven digitális formába ültessék.
Játékunk főszereplője, csak úgy szerényen, Yami Yugi minden játék királya. Majd, ahogyan haladunk előre a sztoriban szépen, lassan jönni fog egymás után az összes legendás hős, akiket a rajongók már nagyon jól ismernek a sorozatból. Külön érdekességnek számít, hogy meccs alatt a szereplők eredetiségét megtartva, az igazi szinkronhagok felmondtak pár mondtatot a játék kedvéért, ezzel is mélyítve a játék komolyságát. Az már egy másik kérdés, hogy nagyjából a harmadik meccs után már harctéri idegrohamot fogunk kapni a folyton ismétlődő kifejezések miatt, és pánikszerűen fogjuk keresni a settings-ben a kikapcs gombot.
A Duel Links akárcsak az eredeti nagytestvérek – mondjuk MAGIC The Gathering –, egy körökre bontott kártyajáték, mely hihetetlenül komoly és összetett mélységekkel rendelkezik. Első körben szerencsére csak egy nagyon diszkrét betanítási folyamaton kell végigmennünk, amivel már akár neki is lehet kezdeni a sztorinak. Aztán, amikor megjelenik az első legendás ellenfelünk, rá fogunk jönni arra, hogy tulajdonképpen még az égvilágon semmit nem tudunk a játékról. Ekkor már szerencsére elérhető lesz az első képernyőn lévő „Duel School”, ami lépésről lépésre, a technikai nehézség csoportosításával, szintekre osztottan fog minket megtanítani az égvilágon mindenre. Könnyen követhető, alapos, precíz és mindeközben még szórakozni is fogunk, sőt sok-sok extra nyersire is szert tehetünk. Kihagyni tehát nem javallott, kivéve azoknak, akik az eredeti kártyajátékkal már képben vannak.
Az alapszabályok, mint a legtöbb kártyajátékban, itt is nagyon egyszerűek. Az lenne a feladatunk, hogy minél hamarabb a nullára csökkentsük ellenfelünk életerejét. Erre mindenféle lényt fogunk majd megidézni, varázslatokat, varázstárgyakat, csapdákat alkalmazhatunk. Az egyik érdekes különbség a többi játékhoz képest, hogy egy szörny megidézésénél eldönthetjük hogy védekező vagy támadó pozícióba akarjuk-e rakni. Mindkettő felállásnak megvan a maga előnye és hátránya, érdemes alaposan átgondolni, mikor milyen döntést hozunk. A védekező lények különlegessége, hogy egy az egyben átveszik egy támadó teljes erejét. Mi eközben egyáltalán nem fogunk megsérülni, viszont embereink nagy valószínűséggel a támadástól meg fognak halni. A támadó pozícióban lévő lények csak annyi pontot tudnak átvenni, amekkora a támadási erejük. A fennmaradó értéket bizony mi a játékosok fogjuk benyelni. Tisztán látható tehát, hogy érdemes egy-egy lényt mindig védekező állásban tartani, de nem az összeset, mert akkor meg mi nem tudunk majd visszatámadni. Ez a kettő pozíció egyébként alapvető stratégiai mélységeket fog adni a játéknak akkor, amikor megfűszerezzük az akciót várázstárgyakkal, csapdákkal és varázslatokkal, amiknek a tulajdonságai hihetetlen változatosságban fellelhetők a játékban.
További ötleteket nem adnák a játékhoz, mert egyrészt jobb, ha ezt mindenki maga tapasztalja ki, illetve mint ahogyan azt már írtam, a kártyalapok közti kapcsolatok és mélységek olyan szinten összetettek, hogy száz oldalakat lehetne róluk írni, és még nekünk sem volt igazából elég időnk mindent kitapasztalni. Maga a történet egyébként nem egy nagy szám, ahogyan a különböző képernyőkön található ellenfelek sem fognak valami nagy kihívást jelenteni egy tapasztaltabb játékos számára. Az időnként megjelenő legendás hősök már azért néha le tudnak izzasztani minket, főleg nehezebb fokozatokon, de velük max. csak gyakorolni tudunk, igazi ellenfélnek ők sem lesznek nevezhetők.
Az igazi kihívás a multis meccsek alatt fog jelentkezni. Megtehetjük hogy csak a barátaink ellen játszunk, nyomhatunk tétmeccseket, illetve liga nélkülieket is, amik gyakorlásnak tökéletesek lesznek. Namost, a játékot úgy reklámozzák, mint valami forradalmian gyors játékmenettel kitalált kártyajátékot. Ez a sebesség viszont sajnos viszonylagos, kinek mi a gyors, ugye. Valóban egy élő kártyajáték akár negyed órán át tartható köreihez képest a Speed Duel kifejezés találónak fog hatni, de egy olyan embernek, aki mondjuk a Clash Royale-hoz van szokva – igen az is kártyajáték, csak éppen real time történik minden –, kínszenvedés lesz egy-egy olyan kezdő meccs, ahol az ellenfelünk még nem egy vérprofi vadállat. De mint mondottam volt, ez egy összetetten bonyolult játék, hozzá kell szokni, hogy néha az embernek két-három lépéssel előre kell gondolkodni, és ennek megfelelően hozni a döntéseket és ehhez bizony idő kell. Szóval, bár a Speed Duel kifejezést kissé nevetségesnek tartom, tény viszont, hogy jóval gyorsabban zajlik egy-egy mecss a valósághoz képest.
Akárcsak a MAGIC esetében, itt is komplett témákhoz kötött booster packok lesznek vásárolhatóak játékban fellehető gyémántokért, vagy ha éppenséggel türelmetlenek vagyunk, akkor valódi pénzért is. A boosternek köszönhetően végtelen változatosságban pompázó paklikat lehet összeállítani. Azt tanácsolnám viszont mindenkinek, hogy rakjon össze valami jó kis neki fekvő témát, azt tapasztalja ki alaposan és csak akkor, amikor már esetlegesen unja azt, változtasson a szisztémán. Mert túlságosan sok lap létezik ahhoz, hogy mindegyiket rögtön kitanuljuk, főleg a köztük lévő kapcsolatot átlátni nagyon nehéz, legalábis eleinte biztosan.
A Duel Links, ellentétben a múlt heti Pokémon Duellel, egy nagyon kellemes csalódás volt a számomra, és bár nem ismerem a nevet adó eredeti anime sorozatot, éppen ezért számomra hiányzott a történetből adódó plusz töltöttség. Mégis megfogott és nagyon igényes kártyajátéknak tartom. Tegyetek vele egy próbát, megéri!
Szerintünk: 8/10
A játék ingyenesen letölthető az iTunes áruházból.
MentésMentés
