Mafia III: Rivals・Tesztlabor
Lopj, csalj, hazudj és gyilkolj, ha Új Bordeaux vezére akarsz lenni!
A nemrég megjelent Mafia III egy nagysikerű sorozat legújabb része, eléggé vegyes értékeléseket kapott világszerte, ennek legfőbb oka, hogy az első két rész túlságosan magasra helyezte a mércét. A teszterek is emberek, hiába próbálnak objektívek lenni, a szubjektivitás, a személyes élmények és elvárások elkerülhetetlenek. Mit várhatunk vajon akkor egy mobilos változattól, ha már a nagy cím sem lett olyan jó, amilyennek lennie kéne?
A Mafia III: Rivals egy akció RPG, abból is a legegyszerűbb fajta. Igaz, első körben szinte semmit nem magyaráznak el nekünk és a bután kitalált menüpontok között teljesen elveszve, eleinte még arra sem fogunk rájönni, hogyan tudunk visszalépni egyet. De miután autodidakta módon, magunktól rájöttünk mindenre, azt fogjuk észrevenni, hogy a játék olyan egyszerű alapokon fekszik, mint egy óvodás kirakó.
A játék elején megkapjuk Lucca Barretot a Tommy Gunos, fanatikus, vadállat, hidegvérű gyilkos, uncommon kisfőnököt, akinek különleges tulajdonsága, hogy némi százalékot pakol a csapat kritikus sebzésére. Ebből már mindenki sejtheti, hogy lesznek vezérek (leader) és lesznek a csicskái, a mobok, akikből egyszerre maximum négy lehet a csapatban. Célunk nagyon egyszerű, megyünk egyik kerületről a másikra, megfenyegetjük az ottani vezért, megy a szájkarate, igencsak változatos szövegfordulatokat felvonultatva, az angol nyelv legváltozatosabb szavát – fuck – kismillió módon felhasználva. Majd a két brigád egymásnak esik, van, hogy több körön keresztül is, és literszámra fog fröcsögni a vér.
Igen, a Mafia III, mint ahogyan az a nevéből is kiderül, nem éppen gyerekeknek való játék, mindezek ellenére biztos vagyok benne, hogy a játékosok kb. 60%-a kiskorú. De ez itt most nem egy szociális tanulmány, hanem a Tesztlabor, szóval menjünk is tovább! A harcrendszer, mint minden ebben a játékban, rendkívül egyszerűen és logikusan van felépítve. Egyrészt, itt is meglesz a szokásos kőpapírolló – jelen esetben négy ágú – változata, amiket elegánsan csak a franciakártya jeleivel bélyegeztek meg. Minden karakternek lesz egy jele, amiből tudni fogjuk, hogy kik ellen erősebb és kik ellen gyengébb. Mi döntjük el, hogy a saját körünkben kivel kit akarunk támadni, idővel mindenkinek fel fog töltődni a „vengeance” csíkja, amivel a saját, speciális támadását vagy támogató mozdulatát tudjuk aktiválni. Ezeknek a használata nagymértékben változtatja meg egy-egy meccs kimenetelét. Tapasztaljuk ki mit, mikor érdemes használni, és verhetetlenek leszünk!
Maga a csatározás tulajdonképpen ennyi is volt, sajnos, nagyon hamar bele lehet fáradni az ismétlődő és dögunalmas harcokba és, mivel ez képzi a játékidő kb. 95%-át, ezért előre sejteni lehet, mennyire lesz tartósan a telefonunkon. A sztorizáson kívül lehetőségünk lesz arra, hogy online, más játékosok ellen is próbára tegyük tudásunkat, a gond itt csak azzal lesz, hogy folyton nálunk jóval erősebb emberekbe fogunk belebotalni, mert a kereső engine-t nem igazán érdekli a mi szintünk. Örül, ha talál valami balekot, aki egy vagyont költve a játékra velünk nagyjából egy időben nyomott a keresés gombra. Tehát, innentől fogva gondolom, már mindenki sejti, hogy az online csatározások sem fognak minket maradéktalanul boldoggá tenni, vagy kielégíteni szerény vágyunkat némi sikerélmény után.
Minden egyes megnyert csata után – legyen az single, vagy online –, kapni fogunk némi szerény lootot. Szerencsére R.N.Gesust úgy írták meg, hogy az esetek többségében semmit ne kapjunk, tehát tulajdonképpen csak akkor lesz esélyünk arra, hogy embereinket komolyabban felszereljük, ha vagyonokat költünk, hála a csodálatos F2P modellnek. Vagy éppenséggel egy-egy pályát több tucatszor kitolunk, annak a reményében, hogy na, majd most biztos megkapjuk, amire vágyunk. Végül pedig, de nem utolsó sorban, megemlíteném, hogy új embereket szinte sosem kapunk, csak akkor, ha csomagban megvásároljuk őket. Sejtitek már mire akarok kilyukadni, ugye?
A Mafia III: Rivals alapvetően nem lenne egy rossz játék egy nagyon kellemes, közepesen jó cucc lehetne, ha nem tették volna tönkre azt a minimális élvezetet is, amit tartogat, azzal hogy játszhatatlan ráköltés nélkül. Mindemellett megjelenéskor még a heat level system – minden csata után pár számmal nő a mutató, amiből tudni lehet a rendőrség által mennyire keresettek vagyunk – miatt egyszerre csak tíz perceket lehetett játszani. Ezt szerencsére a legújabb tapaszban orvosolták, most már jóval hamarabb csökken a Heat szintünk. De ennek ellenére a Rivals nem elég jó játék ahhoz, hogy pár óránál, esetleg napnál többet nyomuljunk vele.
Szerintünk: 5/10
A játék ingyenesen letölthető az iTunes áruházból.
