Sacred Legends・Tesztlabor
A legendás Sacred végre valahára tapiképernyőn is megmutatja magát.
Kevés olyan játék van, ami képes lenne megmérkőzni a nem véletlenül sikeres és legendás Blizzard címekkel. A Diablo mint minden idők egyik legsikeresebb játéksorozata, bizony sok csapatot megihletett. Annál többen voltak, akiknek bele is tört a bicskája ebbe a próbálkozásba. A Sacrednek sikerült a lehetetlen, rögtön az első résszel jött, látott és győzőtt, örökérvényű és méltó helyet foglalhatott el a király mellett, mint második helyezett. Csupán öt évet kellett várni a folytatásra,ami ugyancsak hatalmas siker volt – még konzolokon is megjelent –, majd további ötöt a trilógia befejezésére. Sajnos a Sacred 3 már nem tudta tartani a szintet, kissé megbukott az értékelések során, éppen ezért furcsa egy kicsit, hogy a Sacred Legends ennek a történetére és mechanikájára épít.
Az rögtön elsőre mindenkinek fel fog tűnni, hogy a Sacred Legends egy vakítóan gyönyörű játék, de manapság már kezdünk ehhez hozzászokni ugye. Ahogyan a fantasztikus hangokhoz és zenékhez is hozzászokott már a fülünk, itt ugyebár minden a játszhatóságról, a tartósságról szól, illetve arról, hogy vajon mennyire fogják tönkretenni nekünk mindezt a mikroztranzakciókkal. Hamarosan kiderül, ne menjetek sehova!
A játék elején kiválaszthatjuk, hogy a kissé lenge öltözékű harcos csajjal, az atomdögös angyalszárnyas Seraphimmal, vagy éppenséggel a kissé gyanús külsejű, metroszexuális, félig emós, félig gyúrós, íjász csávóval. Számomra nem volt kérdés a Seraphim. Ti mit választotok majd? Seraphim a tökéletes középút, kicsit távolsági, kicsit közelharci és meglehetősen erős varázsló is. Miután belevetettük magunkat a dögunalmas és teljesen érdektelen történetbe, kezdjünk is neki a véget nem érő hentelésbe. Észre fogjuk venni, hogy a kameraállás kicsit más a megszokotthoz képest, nem fogunk tudni szabadon 3D-ben mozogni. Igazából minden magától történik, emberünk megy előre és harcol is, nekünk csak annyi beleszólásunk lesz a történésekbe, hogy melyik képességet és tárgyat mikor akarjuk használni. Manapság ez a játékstílus nagyon közkedveltté vált, nem vagyok biztos benne, hogy ez a jó vonal. Tudom, hogy kissé nehézkes és körülményes tapiképernyőn a kétjoyos mozgás, de ebbe a mindent magától csinál a játék, mi éppenhogy csak beleszólunk, sőt akár autómatizálni is tudunk mindent dologba, nagyon könnyen és hamar bele lehet unni, főleg egy olyan játéknál, ahol a repetitív hentelés és grind alapvető játékelem.
De eleinte nagyon lelkesek leszünk és élvezni fogjuk a csodaszép látványt, a fantasztikus effekteket, intenzív harcokat. Jómagam nagy grindfüggő vagyok, szóval ritkamód élveztem a tárgyak pakolgatását, fejlesztését, a dolgaink gyúrását. Alapvetően négy képességünk lesz, amikhez szintlépés után újabb alfajok fognak tartozni, mindezek mellett lesz számtalan passzív képességünk is illetve a fegyerünkhöz is tartozik plussz egy. Ezeknek az ideális kombinációjával fogjuk elérni, hogy minden területen pusztítóak legyünk. A ruhák és fegyverek a jól megszokott uncommon, rare, epic, exotic kategóriákba tartoznak, amit valószínűleg örökérvényűen megörökölt ez a stílus a Diablótól. Ha olyan felszerelést találunk, aminek még vannak szabad csillagai, akkor azokat mi magunk tudjuk majd továbbfejleszteni (evolve), mégpedig a Forge menüpontál. Itt tehetjük meg, hogy a rendelkezésünkre álló receptekből runaköveket faragunk, amikből ha megvan az elegendő mennyiség már tovább is fejlődhet a kedvenc tárgyunk, uncommonból rare-ré például. Ebben az esetben nem csak erősebb lesz és többet ad a statisztikánkhoz, de további szinteket is tudunk velük lépni.
Ha valakinek nem lennének elegek a kampány által nyújtott élvezetek, akkor első körben két további nehézségi fokozaton is neki tudnak futni. Aztán ott lesz még a „Dungeon”, ahol recepteket és kristályokat tudunk grindolni. Majd ott van az „Expedition”, ahova el tudunk küldeni embereket abban reménykedve hogy visszahoznak majd valami jó kis értékes nyersanyagot. Az expediciók hat és nyolc órán keresztül tartanak. Majd végül, de nem utolsó sorban, arra is lehetőségünk lesz, hogy az „Arenaban” összemérjük tudásunkat és fejlettségi szintünket más játékosokkal. Itt is, illetve a kampány alatt is, találkozhatunk másokkal, akiket felvéve a listánkra bármikor behívhatunk egy jót csatázni.
Végül pedig jöjjön a feketeleves, ami természetesen a fizetős tartalom. A játék ugyanis sajnos eléggé agresszíven – minden bejelentkezésnél –, csak úgy ontja felénk a különböző akciókat, amikkel tulajdonképpen már zaklatnak minket. Sajnálatos módon nem elég ezeken túllépni és megemészteni a dolgot, ugyanis eléggé hamar el fogunk jutni arra a szintre, amikor elfogy az aranyunk és hiába játszanánk, hiába van még staminánk, egyszerűen semmit nem tudunk fejleszteni, mert a skillekhez, enchanthoz és a forge-hoz is pénzre van szükségünk. Szóval, ember legyen a talpán, aki nem veszi meg legalább az 5 dolláros kezdőpakkot, ami tartalmaz 1500 gyémántot. Ennek köszönhetően ugyanis venni tudunk alsó hangon 200 000 aranyat, ami már egy remek tőke tud lenni az első egy hétre, ami ugye a legnehezebb a fejlődés terén. Látni fogjuk sajnos a többi játékoson is – kiírja ki mikor volt utoljára online –, hogy elképesztően sokan abbahagyják a játékot és ez bizony nem véletlen. Mert egyszerűen játszhatatlan ráköltés nélkül és ez bizony nagyon, de nagyon nem jó dolog. Ennek köszönhető a lepontozás is, sajnos nem érdemel ennél többet. Mindenképpen tegyetek vele egy próbát, de túlságosan ne kerüljetek közel hozzá, mert megégetítek magatokat, vagy bizony a pénztárca fogja bánni!
Szerintünk: 6/10
A játék ingyenesen letölthető az iTunes áruházból.
