Pokémon GO・Tesztlabor

A 90-es években még csak tinédzser ‒ vagy annál is kisebb ‒ korosztály az elmúlt évtizedek alatt szépen, lassan fizetőképes államporgárokká nőtték ki magukat. Első körben őket célozta meg a Pokémon GO, ami tulajdonképpen egy mozgalom, egy próbálkozás arra nézve, hogy mozgassuk meg magunkat, álljunk fel a kényelmes fotelből és menjünk ki szépen a világba, felfedezni milyen sok szépség és érdekesség vár ránk odakint. Igaz, kocka mivoltunkat nem kell közben meghazudtolni, hiszen fél szemmel továbbra is a virtuális világot tarthatjuk majd figyelemmel. A másik célcsoport meg újra a tinédzserek lesznek, akik ebben a digitális világban felcserepedve, közel lehet sosem voltak még kint a szabadban, nem ismerkedtek meg emberekkel a játszótéren, nem építettek bunkert, nem tengóztak a placcon, nem pingpongoztak, nem lehetett olyan élményekben részük, mint amilyenekben nekünk. Most talán mobillal a kezükben szerezhetnek maguknak pár barátot és legalább már a közös téma is rögtön meglesz.

Mindemellett a Pokémon GO-nak megvannak a kötelező hátulütői is. Minden jóban van valami rossz, manapság már nem nagyon létezhetnek világot megmozgató dolgok anélkül, hogy orbitálisan lenyúlják a félretett kis pénzünket. A Pokémon GO példátlanul pofátlanul teszi mindezt, életemben nem találkoztam még egy olyan játékkal, ahol a mikrotranzakció ilyen fukar lenne. 10 dollárét ‒ ami nem kis pénz ‒ 1200 pokécoint kapunk, amiért még 300 pokégolyót sem tudunk vásárolni, ha figyelembe vesszük azt, hogy egy értékesebb, vagy nehezebb pokémonra simán eldobálhatunk 10-20 labdát, akkor már érthetővé válik az a bizonyos 20 millió doláros bevétel egy hét leforgása alatt, csak az USA-n belül. 

További hátulütői a játéknak: iszonyatosan leszívja a telefonunk aksiját. Egy nap kétszer biztos hogy újra kell majd töltenünk – játékidőtől függően természetesen. Elképesztően fogyasztja a mobilnetet, nekem egy hét alatt minimum 300 megát leszívott, újra is kellett töltenem a kártyát plusz egy gigával. Mivel a játékhoz folyamatos GPS jelre van szükségünk, ezért ne is próbálkozzunk zárt helyeken játszani vele, mert hiába találkozunk véletlenül egy-egy Pokémonnal, pont amikor megkapnánk érte a pontot és a jutalmat fog lefagyni a játék. Érdekes módon viszont az eldobált labdákat azért megjegyzi, milyen fura nem? Iszonyatosan bugos és itt nem csak a halálra terhelt szerverekről beszélek, a YouTube-ot nézegetve amerikai játékosok is panaszkodnak rá, hogy sokszor be sem jön, de ha bejön, tutira öt percen belül lefagy. A grafikája sem egy nagy szám, mai szemmel nézve kifejezetten csúnya. A muzsika eleinte nagyon pörgős és imádnivaló, de hamar az unalomba fullad. Igen… Oldalakon keresztül lehetne sorolni a rossz dolgokat vele kapcsolatban, mégis egyszerűen IMÁDJUK, nem tehetünk ellene, de a rabjává válunk, pedig eleinte jómagam is küzdöttem ellene, de nincs mit tenni, a Nintendo érti a dolgát!

Nem volt véletlen, hogy a tesztet a sok rosszal kezdtem, mert ezek után már csak jó dolgok jönnek. Bele sem merek gondolni, hogy ha nekem, aki mindig is rühelltem a Pokémon mesét, ennyire tetszik, akkor mit érezhet egy olyan ember, aki ezen nőtt fel. Leírhatatlan élmény az, amikor mobillal a kezünkben, fél szemmel azért a valóságot is figyelve Pokémonokra vadászunk. A kis szörnyecskék számtalan formában jelentkezhetnek, a játék figyeli azt – hála a GPS-nek –, hogy mi éppen hol vagyunk, ha mondjuk éppen vízközelben, akkor természetesen vizi Pokémonokkal fogunk találkozni. Az értékesebb kis mihasznákat meg eldugott zsákutcákban, vagy éppenséggel egy mező közepén, erdő mélyében fogjuk megtalálni. Onnan fogjuk őket megismerni, hogy a folyamatosan csökkenő karika körülöttük nem zöld lesz hanem sárga vagy éppenséggel piros – ők a legértékesebbek –, illetve nem elég őket egyszer elkapni, biztos hogy két-három alkalommal ki fognak szabadulni. Maga a vadászat módja igazából nagyon egyszerű, de ráérezni annál nehezebb. A cél az lenne, hogy akkor lódistuk meg a labdát feléjük, amikor a színes karika a legnagyobb – én sokáig azt hittem, hogy fordítva van –, ha eltalálunk egy olyan pillanatot, amikor a legnagyobb, akkor minimális szinten mágnesszerűen fogja magába vonzani a prédánkat.

A Pokémonoknak kettő fontos statisztikája van: az egyik a támadó erő, a másik pedig az életerő. Természetesen mind a kettő nagyon fontos lesz később, olyannal, akinek mind a kettő magas igencsak ritkán fogunk találkozni. Ezeket az értékeket természetesen növelni tudjuk folyamatos képzéssel, amihez csillagporra és cukorkákra lesz szükségünk, illetve vannak olyan Pokémonok, amik képesek lesznek evolúciós ugrása is. Például a kis madárkaszerű Pidgey-ből első körben egy nagyobb, és erősebb Pidgeotto lesz, aki utána tovább tud fejlődni a még erősebb Pidgeottá. Az erősebb Pokémonokra akkor lesz szükségünk, amikor egy Gymet akarunk elfoglalni a városban, amiket a térképen egy hatalmas piros torony fog mutatni. Nincsen ahhoz fogható érzés, amikor sikerül egy ilyet elfoglalni és az egész város látni fogja nevünket és kedvenc Pokémonunkat, ha éppen arra járnak.

Sajnos a Gym-csaták félelmetesen primitívek és szinte már-már játszhatatlanok lettek. A lényeg tulajdonképpen annyi, hogy van egy védő játékos, aki otthagyja kedvenc és persze legerősebb pokémonjait a toronyban, nekünk pedig összesen hat próbálkozásunk – tehát Pokémonunk – lehet a támadásra és arra, hogy azt elfoglaljuk. A csata alatt csak támadni és kitérni tudunk, a kitérés jobbra és balra történhet, de valahogy képtelenség ráérezni vagy kiszámítani, hogy mikor is tudjuk ezt megtenni. Ha sikerül, kiírja a játék és ekkor tulajdonképpen eggyel többet tudunk támadni, de az ellenfél valahogy mindig ügyesebb és erősebb lesz, mert ugye azt a játék irányítja nem egy valódi ember, mert igencsak kicsi az esély arra, hogy a tulajdonos éppen online legyen a támadás pillanatakor. De jómagam azért leteszteltem a dolgot, elfoglaltam egy tornyot, és direkt ott maradtam, hogy meg tudjam majd védeni, de sajnos nem vehettem részt a csatában, pedig többen is támadtak egymás után.

A Gymes csaták után érdemes lesz a hátizsákunkban lévő felélesztő, illetve gyógyító italokkal helyrepofozni Pokémonjainkat, maguktól ugyanis nem fognak meggyógyulni. A készletekből igencsak hamar ki lehet fogyni, erre lesz jó találnunk valahol a közelben egy olyan részét a városnak, ahol rengeteg Pokéstop található – a Deák tér például brutális. A Pokéstop két dologra lesz jó: egyrészt megpörgetve a hirdetőtáblát random kapni fogunk labdákat és mindenféle extra dolgot – általában három és öt darab között dobálja a cuccokat. Másrészt pedig, ha rendelkezünk csalogató modul egységgel, akkor azt beillesztve a táblába harminc percen keresztül magunkhoz fogjuk vonzani a kis szörnyetegeket. Ez az esemény más játékosokra is hatással lesz, tehát ők is jóval többet tudnak a környéken vadászni, ha jókor vannak jó időben. Itt lép a képbe megint a mikrotranzakció: számtalan olyan dolog lesz, amit csak valódi pénzért tudunk megvenni, olyan hasznos dolgokat (hátizsák-növelő, Pokémon-tartály növelő, végtelen számú keltető stb.), amiket egy igazi rajongó biztosan meg fog venni, főleg ha kereső ember, vagy hatással van rá a gyerek folyamatos hisztije.

Lehet szídni a Pokémon GO-t, lehet utálni is, de ahogyan a fejlődésnek sem lehet az útjába állni, úgy annak sem, ami éppen divatos vagy trendi. Számtalan hibája van, rengeteg hátulütője, ki lehet rá mondani, hogy hatalmas nagy lehúzás is, iszonyatosan bugos, a szerverek le vannak terhelve, a grafikája sem az igazi. De imádjuk, nincs mit tenni a rabjává váltunk és ezúttal legalább mindezt nem a monitor előtt, vagy az otthoni kanapén tesszük, hanem kint a szabadban. Ha olyan emberrel találkozol, aki fura helyeken teszi fel a telefonját mintha fotózni szeretne, ha embereket látsz fejjel a falnak menni, beborulni a tóba, ha olyanokkal találkozol akiket éppenhogy csak nem üt el az autó, akkor tudod hogy tesókkal van dolgod. Még valami! Nincsen annál izgalmasabb, mint amikor egy forgalmas hely előtti Gymnél állsz, éppen próbálod elfoglalni, majd a pár másodperces sikerélmény után látod, hogy valaki már vissza is foglalta tőled. Felnézel a telefonodból és olyan érzésed lesz mintha minden ember mobillal a kezében mosolyogna. Rád nézne és huncutul bújna el az ismeretlenség páncélja mögé, mégis valahogy úgy érzed, hogy összetartoztok, pont mint azon a bizonyos három hét alatt, amikor a magyar csapat csak úgy brillírozott az EB-n. A Pokémon GO közösséget épít, nem pedig rombol, pont ott az orrod előtt a sarki Gymben. Mindenképpen tegyél vele egy próbát, mert napról napra, hétről hétre csak jobb lesz, de a jelenlegi állapotában még csak egy betonerős jó osztályzatot kaphat tőlem!

Szerintünk: 8/10

A játék ingyenesen letölthető az iTunes áruházból.