Folytatjuk az iPhone X tesztet, itt a 2. rész

Tesztek | 2017.11.02 - 21:44 | Írta: N Marcell | 7209

02. nov Folytatjuk az iPhone X tesztet, itt a 2. rész

Még mindig remekül muzsikál!

A teszt első részét itt találjátok.

Az iPhone X és a HDR

Az iPhone X az első HDR-t - high dynamic range, nagy dinamikatartományú kép - támogató eszköz az Apple palettáján, abban azonban biztos vagyok, hogy nem az utolsó. A képek és a videó fantasztikusan festenek, mivel az OLED végre képes megfelelő hátteret nyújtani nekik; sőt az iPhone X az első eszköz, mely teljes pompájában tudja megjeleníteni a HDR nyújtotta minőséget, sőt, még a Dolby Visiont is támogatja. Mély, vibráló színek és meglepően részletgazdag árnyékok - az ember nem is gondolná, mekkora különbséget tesz. Az Apple pedig hála az égnek gőzerővel gyártja a HDR-kapabilis tartalmat iTunes-ra, így egy 4K-s Apple TV-élményt tarthatunk a kezünkben. Csak idő kérdése, hogy a Netflix és az Amazon is felüljön a HDR-vonatra.

Hiányzik a Home-gomb? Azt csak hiszed!

A Home-gomb évek óta a telefon kezelésének egyik központjaként vett részt az iPhone-ok életében. Ha megnyomtad, “hazavitt”. Sirivel is a gombon kereszül találkozhattál. Gyorsan vissza akartál lépni egy korábban használt appba? A Home-gomb a segítségedre sietett. Az Apple pedig jött, látott, kivette. Úgy döntöttek, ideje elengedni a kezünket, és bedobni minket a mélyvízbe: íme az iPhone X gesztusalapú vezérlésének működése.

Kezdőlap/Home screen: Felfelé simítás a kijelző aljáról
Alkalmazásváltás: Balra-jobbra simítás a kijelző alján
Alkalmazásváltó: Felfelé simítás, egy pillanat szünet; már meg is jelent a megszokott “kártyás” AppSwitcher
Kilépés/alkalmazás bezárása: Szokásos húzás felfele, plusz egy másodperc szünet, végül a kártya tetején található X megnyomása

Mivel a felfelé húzás mostmár az alkalmazásokat irányítja, így a Control Centernek költöznie kellett.

Control Center: Lefelé simítás a kijelző tetején, a bemetszéstől jobbra
Értesítésközpont: Lefelé simítás a kijelző tetején, a bemetszéstől balra

Végül egészen hasznos lett a kis bemetszésünk.

A gesztusokkal viszont óvatosan kell bánni. Mivel egyre több a szimpla, egy mozdulatos parancs, kellemetlen tud lenni, ha valami megakad. A komplexebb gesztusokkal pedig az a baj, hogy a vásárlók lusták; senkinek sincs kedve Dr. Strange féle rúnákat rajzolgatni a telefonjára, mindössze azért, hogy kilépjen egy appból. Egy tökéletes világban persze nem is lenne szükség Control Centerre, mivel Siri folyamatosan tökéletesítgetné a beállításokat, a környezet alapján - ezzel csak annyi a gond, hogy Siri még a nyamvadt zseblámpát sem tudja felkapcsolni, így marad a taperolás.

A kijelző alján lévő, gesztusokért felelő terület azonban egészen pici, néha kényelmetlen egészen addig lenyúlni. Ami még rosszabb, hogy néhány app azon a területen is dolgozik, ez pedig akaratlan lenyomásokat eredményezhet, sőt, sok app nincsen rendesen a kijelző méreteire tervezve, így rengeteg értékes hely a nagy büdös semmi martalékává válik. Reménykedjünk, hogy a fejlesztők gyorsan átállnak.

Nem minden parancs manifesztálódott gesztus képében; sokat az oldalsó bekapcsológombhoz rendeltek hozzá.

Felkeltés: gomb egyszeri megnyomása
Siri: nyomva tartás
Screenshot: bekapcsológomb és hangerőszabályozó gomb együttes megnyomása
Telefon kikapcsolása: bekapcsológomb és hangerőszabályozó gomb együttes nyomva tartása
Apple Pay: bekapcsológomb kétszeri megnyomása

Ésígytovább, ésígytovább.

Igen, először soknak tűnhet, sőt, megkockáztatom hogy sok is. Viszont amint hozzászokik az ember, remek érzés csuklóból lapozgatni az appok és fülek között - elképesztően reszponzív a telefon. Az Apple megemelte a kijelző érzékenységét (120 Hz), így nem elég, hogy minden pöccenésre reagál, ha valamit tartasz, az mintha az ujjadhoz lenne ragasztva.

A FaceID

Mindenki ismeri a sztorit: a TouchID repült, a telefonját meg mindenki biztosnágban szeretné tudni - kell hát egy új beléptetési rendszer, aminek gyorsnak, kényelmesnek és bombabiztosnak kell lennie. Mi az, ami minden embernek a sajátja, egyedi és ellophatatlan? Az arc, mi más! (Hannibal Lecter már dörzsöli az ujjait). A TrueDepth kamera először infravörös térképet készít az arcodról; az ujjakhoz hasonlóan itt is mozgatni kell az éppen szkennelt testrészt, hogy az eszköz kiterjedt képet tudjon alkotni. Voilá, kész is a FaceID.

Az képet az A11-es chip egy titkosított részen tárolja, ahol a 3D-s “objektumot” a sallang eltávolítása után számokká alakítja. Itt tér el a FaceID a TouchID-tól: az iPhone sosem tárolta el az eredeti képet, amit az ujjunkról olvasott, a FaceID esetében viszont megtartja. Az Apple-nek muszáj volt megoldania, hogy szabadon fejleszthessék a rendszert anélkül, hogy minden frissítés után újra és újra be kellene szkennelni az arcokat. Régi jó szokáshoz híven az adatokat sehogy sem lehet kicsalni a telefonból, még az Apple sem fér hozzá. Ha egyszer bekalibráltad a telefont, feloldáskor mindössze rá kell nézni nyitott szemmel (fontos, ugyanis csukott szem esetén nem hajlandó feloldani magát!). Ezzel megakadályozták, hogy valaki véletlenül használja a FaceID-t. A kamerarendszer egyik tagja a megfelelő láthatősági viszonyokért felel (flood illuminator), egy másik pedig egy 30,000 pontból álló keretet bocsájt ki, így készítve el a térbeli képet (dot projector). Ha a feloldásnál látott kép megegyezik az eltárolttal, már nyílik is a kis lakat a kijelző tetején. Ugyanez vonatkozik az Apple Pay-re, annyi különbséggel, hogy a fizetéshez kétszer meg kell nyomni a bekapcsológombot, így nem kell attól félni, hogy véletlenül megvásárol valamit az ember. A gépet nem lehet meglepni valamilyen szokatlan arcszerkezettel sem: az Apple az egész világra kiterjesztett tanulmányokat végzett, mely keretein rengeteg 3D-s mintát gyűjtöttek be, ennek köszöhetően nincs sem olyan rassz, sem olyan furcsa fizimiska, mely meg tudná zavari a rendszert. Ugyanez vonatkozik a háttérre is.

A processzor eltárolja az azonosított, de az eredetitől valamennyire eltérő mintákat is, sőt, akkor is ment, ha a bejelentkezés sikertelen volt, de kis idő elteltével bevitték a jelkódot - ezzel a módszerrel a gép folyamatosan tanul, nem okoz gondot neki a napszemüveg, kalap, vagy új frizura. Mondjuk a módszer hátulutője lehet, hogy néhány alkalommal a jelkód használatára lesz kényszerítve a felhasználó addig, amíg az iPhone fel nem ismeri a változásoktól függetlenül.

A TouchID-hoz hasonlóan néha a jelkódot fogja igényelni a rendszer; ilyenkor akárhogy is grimaszolunk a telefonra, csak a megfelelő számjegyek bevitele után férünk hozzá az iPhone-hoz. Ilyenek például:

Újraindítás
Távolsági lezárás (pl. Find my iPhone-on keresztül)
Ha a telefon 48 óránál több ideig maradt lezárva
5 sikertelen FaceID-s próbálkozás után

Ha régebben valaki megszerezte az eszközt, elég volt valahogy a tulaj ujját az érzékelőre erőszakolnia; mostmár oda kell fordítani az illető fejét, sőt, kinyittatni a szemét - jóval macerásabb a művelet. Azok is megnyugodhatnak, akik attól féltek, hogy a bűnözők, vagy a radikálisabb rendfenntartó egységek fel tudják majd oldatni a telefont. Fordulj el, csukd be a szemed és nem lehet gond.

Sajnos van néhány elkerülhetetlen hátránya a FaceID-nek:

Nem érzékel, ha a telefon vízszintesen áll (csak és kizárólag portrémódra tervezték)
A 13 év alatti gyerekek arca nem mindig elég kifejlett; lehet, hogy a rendszer nem engedélyezi nekik a profil elkészítését
Az ikertestvérekkel egyelőre nem tudjuk, mi a helyzet (általában nem verhető át az iPhone, de egyes források mást mondanak)
A TouchID-tól eltérően csak és kizárólag egy arc tudja feloldani a telefont, így a barátok/családtagok kimaradnak a buliból
A kamera látókörén belül kell lenni, hogy az működjön; mostantól nem lehet suttyomban, az asztal alatt feloldani az eszközt
Ez az egyetlen beléptetési rendszer az iPhone X-ben a jelkódon kívül, így ha nem tetszik a szkennelgetés, nincs más választásod, be kell írnod a kombinációt

Nagyon jól fest elméletben, de hogyan valósul meg mindez a gyakorlatban?

Először is, a FaceID elkészítése villámgyors. Gyorsabb, mint a TouchID valaha is volt. Gyorsabb fejkörzés, lassabb fejkörzés, kész is. A működése pedig ugyanolyan sima: szinte kézbevétel közben feloldódik. Gyakran azt is elfelejti az ember, hogy éppen az arcával oldotta fel a telefont - míg az ujjlenyomatnál tudtad, hogy rá kell tenned az ujjad a gombra, itt az azonosítás folyamata teljesen beleolvadt az elővétel mozdulataiba. Ránéztél, ergo feloldottad. A probléma mindössze az, hogy tényleg rá kell nézni a telóra. Nem elég elképzelni hogy ránézünk, néha konkrétan farkasszemezni kell vele. Ha ez a funkció valakit nagyon irritál, az kikapcsolhatja a beállítások között - a belépés kényelmesebb, de ezzel együtt kevésbé biztonságos lesz.

Az Apple Pay használata röviden egyszerű és praktikus; hosszabban akkor lesz szó róla, amikor végre-valahára megjelenik Magyarországon is.

Eddig remekül működik a FaceID. Kényelmes, gyors, észrevehetetlen; reméljük, a jövőben is ez lesz a tendencia, és egyre “folyékonyabbá” válik a beléptetési folyamat.

Nemsokára érkezik a teszsorozat harmadik része. Figyeljétek a hírek szekciónkat!

Forrás: AppleRider / iMore

Kapcsolódó cikkek: