Dungeon & Heroes・Tesztlabor

Legalábbis erre a nagysikerű címre asszociál az ember rögtön, főleg miután megnézünk pár videót a Dungeon & Heroesról akkor aztán biztos, hogy azonnal rányomunk a „get” gombra. Az hogy a végeredmény milyen már egészen más kérdés, úgy gondolom, hogy ez már egyénfüggő. Én személy szerint ledöbbentem mennyire elmaradott és kezdetleges a játék, úgy is döntöttem hogy jól lehúzom majd, de aztán megtörtént a csoda, ne menjetek sehova!

Ki ne emlékezne az örök klasszikus Heroes of Might & Magic sorozatra, a számítógépes játékok hőskorszakában jött ki, hatalmas siker volt, majd egyik folytatás jött a másik után mindig egy picivel jobbá téve az elődöket, majd a játék 3D-re váltott és akkor már vizuálisan is mérföldkőnek számított. Mi tette naggyá a játékot? Nehéz lenne megmondani, talán csak jókor jött ki jó időben, mert valójában mai szemmel nézve nem volt egy nagy szám. A készítők már akkor tudták, hogy az ember alapvető gyűjtögető szenvedélyét hogyan kell kihasználni, maximalizálni, kihozni belőle a legtöbbet. Feledhetetlen élmény volt több ezer sárkánnyal szeletelni az ellenfeleket, folyamatosan szépítgetve, fejlesztve a városokat, kipróbálva minden lehetséges hőst. Sajnálatos módon a Dungeon & Heroes csak a főtérképen való lovaglásban hasonlít a nagy elődre, illetve itt is lesz egy várunk amit lehet fejlesztegetni, de mind a játék mechanikája mind pedig a harc teljesen más alapokra épült.

A játék grafikája egy nagyon érdekes egyveleget képez, hiszen alapvetően majdhogynem csúnyának és kezdetlegesnek mondható, mindeközben magas felbontással lett prezentálva, tehát gyakorlatilag egyszerre szép és csúnya is. Ahogy haladunk előre a játékban viszont megszokjuk, és kifejezetten szeretni fogjuk, ennek következtében már nem is tűnik majd olyan csúnyának. A harcrendszer piszkosul béna, gyakorlatilag semmit nem tehetünk benne, csupán annyi feladatunk lesz, hogy ha egy hősnek összegyűlik egy speckó támadása rányomunk a képére ezzel aktiválva azt. Nem is csoda, hogy automatizálni lehet a csatát, mert gyakorlatilag amúgy is magától megy minden. A fő térképen való csatákon kívül egyébként szinte minden más harc túlnyomható, illetve 30-as szint után (vagy a fizetős VIP1 szinten) már a térképen is túl lehet ezeket nyomni. Ne is nagyon törődjünk vele, mert csúnya, primitív és semmi élvezet nincsen benne.

De akkor mi az, ami miatt megfogott a játék? Nehéz lenne ezt pontosan megfogalmazni, de valahogy van benne egy olyan sajátos báj, ami miatt elkapja az embert a gépszíj, ahogyan fejlődik a player szintünk egyre több minden lesz elérhető a városban és tennivaló akad bőven, ahogyan fejlesztenivaló is. Vegyük alapul a kismillió bányát és nyersanyagot, vagy azoknak a menedzselését, amihez kifejezetten szükségünk lesz némi szürkeállományra, hiszen ahogy egyre magasabb szintű bányákat foglalunk el a térképen, annál bonyolultabb és összetettebb lesz a nyersanyagok bányászása. Ehhez természetesen parasztokra lesz szükség, akikből soha nem lesz elég, hiszen ahhoz hogy plusz tízzel több kettes szintű nyersanyagot bányásszunk, legalább ötször annyi egyes szintü nyersire lesz szükségünk, különben minuszba fog kerülni pillanatok alatt a raktárkészlet. Ezt nehéz lenne most ennél pontosabban leírni, gyakorlatban sokkal érthetőbb minden. Lesz Aréna más játékosok ellen, lesznek Dungeonök, lesz egy hatalmas sárkány (Dragon Nest) amit a világ összes játékosa egyszerre üt és egy napunk lesz legyőzni. Lesznek külön játszható Boss Fightok (Hellgate) értékes nyereményekért. A Riftben ugyancsak harcolnunk kell különböző fejlesztési nyersanyagokért, egyre jobban nehezedő pályákon egyre több jutalomért természetesen. Lesz Infinity Tower is, ami jelen esetben valóban végtelen, hogy meddig jutunk el benne csak az embereink erősségén múlik, én jelenleg a századik szinten akadtam el. Lesz kovácsműhely (Smithy) ahol készíteni tudunk felszereléseket, bebontani illetve ha rendelkezünk elegendő cuccal akkor akár legendary vagy epic felszereléseket is tudunk forge-olni.

Természetesen lesz klán is (Guild), ahol ugyancsak számtalan feladat vár majd ránk, egyrészt ott lesz az Expedition ahol egyre jobban nehezedő bossok ellen harcolhat az egész klán, egyedül nem nyerhetünk csak összesített erővel. A Trialsban egy három fős playerekből álló csapatot lehet toborozni és a cél minél tovább eljutni a végtelen rohamban ellenünk törő ellenfelekkel szemben, ezt a részt túlnyomhatjuk, nem kell megvárni míg lemegy a több tucat kör. A Championshipben más klánok ellen mérhetjük össze tudásunkat. A Technologyban közös erővel, adakozáson keresztül vihetjük tovább a klánunk fejlesztéseit, a cél közös, ahogyan a haszon is, érdemes minden nap adakozni. Lesz természetesen saját shop is, ahol értékes dolgokat vásárolhatunk. Shop egyébként a városban is lesz (Market), illetve a legtöbb tevékenység rendelkezni fog saját bolttal, az Aréna is a Sárkányharc is.

A játék sava borsát természetesen a térkép fogja képzeni, az ottani felfedezés, bányák és városok elfoglalása, az ottani rengeteg harc és végül pedig de nem utolsó sorban a hősök kártyáinak a gyűjtögetése. Ha összegyűlt elegendő darab akkor tudjuk megidézni egy hőst, akiket további gyűjtögetéssel tudunk továbbfejleszteni, hogy a zöld commonból kék rare legyen és így tovább. A hőseinket számtalan egyéb módon is fejleszthetjük, a maximális szintjük tízzel lehet több mint a saját player szintünk, harc közben maguktól is fejlődnek, de olyan szinten kevés pontot kapnak ezért, hogy érdemes kék gömbökért magunknak gyúrni őket, főleg hogy elképesztően sok lesz belőle a játékban. XP könyvekért tudjuk gyúrni a képességeiket, amikből egyre több lesz majd ahogy fejlődnek, egy hősnek összesen négy különböző képessége lesz amiket maguktól felváltva használnak majd, lesznek köztük aktív és passzív képességek is. Végül pedig már csak a felszerelések maradnak, elegendő pénzért és nyersanyagért ezek is a végtelenségig fejleszthetők, ha elértük velük a maximális szintet, akkor értékben növekedni fognak, tehát commonból rare lesz és így tovább. A számtalan képesség, felszerelés és fejleszthető dolog egy pontszámot fog képezni a hősünk neve mellett, ezeknek a pontszámoknak az összessége fogja a seregünk (maximum öt hőst választhatunk ki) erejét képezni. Innentől fogva minden már csak matematika, tehát például az Arénában ne is próbálkozzunk olyan ellenféllel, akinek az összpontszáma magasabb a minéknél, mert kb. semmi esélyünk nem lesz a győzelemre. Megtehetjük hogy mi magunk megyünk neki a csatának és kikapcsoljuk az automata lehetőségeket, de a csatarendszer egész egyszerűen nem ad nekünk lehetőséget arra hogy komolyabb taktikázásba kezdjünk és abban bízzunk, hogy majd ezzel nyerni tudunk, mert ha az ellenfél erősebb, akár csak pár ponttal is, szinte biztos hogy a végén ő fog nyerni.

A Dungeon & Heroes első körben csalódást okoz az embernek, főleg ha hozzám hasonlóan a jó öreg Heroesra számítunk, de ha adunk neki egy kevés időt be fogja lopni magát a szívünkbe. Maga a mikró tranzakció kissé bosszantó tud lenni, főleg hogy a kicsit szűkös stamina rendszer miatt nagyon hamar ki tudunk fogyni a készletből. Ilyenkor eldönthetjük hogy a rendelkezésünkre álló extra löttyökkel feltöltjük azt, esetlegesen kérünk a klántársaktól, valódi pénzért veszünk staminát vagy pedig várunk nyolc (!!!) órát a teljes feltöltésig. Ez kicsikét húzós szerintem, rengeteg idő ahhoz hogy újra játszhassunk. Alapvetően viszont hiába tolják állandóan az arcukba a reklámokat hogy vegyél ezt vegyél azt, simán játszható ráköltés nélkül is. Egy kellemes, közepesen erős játék, kevés hasonló van a piacon, érdemes tenni vele egy próbát!

Szerintünk: 3/5

A játék ingyenesen letölthető az iTunes áruházból.