Mad Rocket: Fog of War・Tesztlabor

Alkalmazások - Játékok   |   2019.01.28 - 09:55   |   Írta: Ca$h   |   268
28. jan Mad Rocket: Fog of War・Tesztlabor

Őrületes rakétázás, felső fokon!

A Mad Rocket: Fog of War típusú játékokat szeretjük, szeretünk bázist építgetni, védelmet tervezni, fejlesztegetni, támadni, ezt a stílust már a Clash of Clans megjelenése óta nagyon komázzuk. Kockázatos és egyben hálás dolog is belevágni egy ilyen típusú játékba. Egyrészt mert nagy a rajongótábor és sok „fizetős vendégre” lehet számítani, másrészt viszont ott van a fekete leves, hogy annyira magas a mérce, amit eléggé nehéz ám megugrani. Lássuk hát akkor hogy a srácok ott a Ratatat Studionál méltónak bizonyultak-e eme nemes feladatra!

A játék egy igencsak impozáns intróval nyit, bázisunkat támadás éri, valójában azt se tudjuk mi történik csak rakétaeső záporozik mindenhol, egységeket dobálnak az égből ezer repülő bombáz. Ezzel egy kis betekintést nyerhetünk majd a csak hónapok múlva jelentkező endgame-be amikor a bázisunk maxos, egységeink fullosak, nagyjából ilyen lehet majd egy átlagos vasárnap reggeli csata. De jelen esetünkben kezdhetünk mindent elölről, lévén a bázisunkat rommá bombázták. Sztori természetesen van és bár jópofa, félig anime karakterekkel van prezentálva valójában senkit nem érdekel, engem legalábbis nem fogott meg. A szemüveges tudós csajszika segítségével könnyen belerázódhatunk az alapokba, majd látni fogjuk hogy van egy „beginners guide” nevezetű kihívás sorozat, mely 92 részből áll. Mire ezzel végzünk biztosak lehetünk benne, hogy profi játékosok vagyunk. Nekem nagyjából olyan egy hét alatt össze is jött, amiből a 91-eshez igazából csak szerencse kell, ellenkező esetben akár napokig is eltarthat mire megcsináljuk.

Ahogyan azt már korábban írtam a Mad Rocket egy bázisépítgetős, támadós és védekezős játék. Összesen csak három feladatunk lesz, egyrészt építgetni a bázist, másrészt fejlesztegetni az egységeinket, harmadrészt pedig támadni megállás nélkül, eleinte ezt a sztoriküldetéseken keresztül tehetjük csak meg, majd hamarosan elérhető lesz a multiplayeres móka is. Ahogyan haladunk előre a küldikkel és egyre többet támadunk fogunk ráérezni arra, hogyan is működnek a használható egységek, melyik védelem mire való, mire mi a counter, mi ellen mi a legjobb stratégia.

Jó példa arra hogyan működik a játék a „Laser Turret” esete. Ez egy olyan torony, ami már messziről kiszúrja az egységeinket, legyen az egy repülő ami a gyalogságot szeretné ejtőernyővel ledobni, vagy éppenséggel egy levegő-föld rakéta. Ez a torony a lézerirányzéknak köszönhetően olyan villámgyors, hogy még azelőtt lelő bármit, hogy az földet érhetne. Lesznek olyan egységeink, amiknek a repcsije annyira gyenge, hogy emiatt egyetlen harcost se tud ledobni, a lézeres már ki is lövi. Ezzel a toronnyal jó sokáig gondunk lesz, valójában nem sok mindent tudunk tenni ellene, maximum csak bombázzuk (ezek a repcsik bírják a gyűrődést) ameddig meg nem adja magát, miközben igyekszünk olyan ponton támadni ameddig a Laser már nem lát el. Idővel persze végre megkapjuk a torony counterét, ami egy hatalmas Tank páncélzattal rendelkező repcsi, odaküldjük elé és amíg a torony vele szerencsétlenkedik addig szépen minden tűzerőnket bevetve szanaszét bombázzuk őket. Ezzel elég időt nyerünk a további támadásokhoz, az idő ugyanis itt a legfontosabb tényező.

Összesen másfél percünk lesz arra, hogy elintézzük az ellenfél bázisát. Fél perctől már pirosan villog a képernyő, ég és vibrál minden, ezzel is az agyunkra menve és stresszelve minket nehogy már sikeresek lehessünk. Szerencsére minden szétlőtt épülettel kapunk némi extra időt, szóval ha sikerül szépen ritmikusan, szabályosan darálni a bázist, akkor már nem is lesz annyira stresszes egy-egy támadás. Igen ám, csak ahogy haladunk előre a ligákban egyre több olyan bázissal fogunk találkozni – én csak halálcsapdának hívom őket – amiknek a készítői hosszú órákat töltöttek el azzal, hogy minden eshetőségre felkészülve, halálra szivassák azt a szerencsétlen flótást aki esetlegesen támadni szeretne. Legjobb példa az ilyen bázisokra a hosszúkás csík alakzat, esetlegesen mindenfelé elágazó folyosók, ha ilyen tervrajzot találunk akkor messzire kerüljük el őket, a játék első felében legalábbis mindenképpen.

Jó előre haladtam a játék bemutatásával, hiszen szinte még semmit nem beszéltem róla, de már taktikai ötleteket osztogatok. Na akkor nézzünk egy kicsit visszafele. A főépület természetesen az egyik legfontosabb, alapvetően ez produkálja a bázisunkat védő fekete ködöt. Amíg ezt nem találja meg az ellenfél és nem lövi ki, addig a bázisunk védve van, legalábbis nem látni mi hol van. Szerencsére nem estek a készítők abba az őrületesen nagy hibába – ugye Boom Beach? – hogy a főépület kilövésével véget ér a játék. Szerencsére nem, de a fekete köd nagyon fontos része a védelemnek, éppen ezért érdemes védeni a főépületet, eldugni, körbevenni, alaposan átgondolni hova érdemes tenni. A nyersanyagnak bizonyos részét védi a széf (Vault), a fennmaradó összeget meg csak akkor tudják elvinni tőlünk ha kilövik a tárolókat, vagy ha régóta nem jöttünk fel és a bányákat nem ürítettük le és fullon vannak nyersanyaggal, de ezeket is ki kell lőni ahhoz, hogy megkapjuk a bennük lévő nyersit, tehát hiába sebzik le a kritikus piros szintre, ha nem robban az épület megmarad a nyersi. Egységeinket az Armoryban lehet fejleszteni, ehhez kettő dologra lesz szükség, egyrészt speciális alkatrészre ami egységenként változhat, illetve természetesen aranyra. Az egységeink részlegesen fejlődnek, tehát minden teljes szám előtt vannak tört számok (pl. 1.1, 1.2 és csak utána jön a 2) amik részleges fejlődés jelentenek, de az igazi ugrás a teljes számoknál történik. Egy idő után lesz olyan épületünk ahol alkatrészeket tudunk gyártani, igaz nagyon sokba kerülnek, de néha hasznos tud lenni ez a lehetőség is, főleg ha mondjuk éppen belefulladunk az aranyba. Van egy nagyon jópofa épület, az a neve, hogy „Time Compressor” ez tizenkét óránként termel egy olyan tokent amivel csökkenteni lehet egy-egy építkezést egy órával, ha több tokenünk van akkor természetesen akár többel is.

Az egységeket három csoportba lehet osztani, lesznek a földi egységek, amiket repülővel (dropship) dobunk le, ejtőernyővel megérkeznek és rögtön a hozzájuk legközelebb lévő épületnek esnek. Lesznek a légi egységek, amiket természetesen csak olyan tornyok tudnak sebezni amik lőnek levegőbe is. Végül pedig de nem utolsó sorban ott lesznek a támogató egységek, amik vagy a felderítésben fognak segíteni, vagy esetlegesen magas HP-val rendelkező tank egységek, vagy az is lehet hogy éppenséggel levegő-föld rakéták, amiből lehet egy vagy egyszerre zuhanymennyiség is. Eleinte sajnos csak öt egységet vihetünk magunkkal, ami a nyolcas főépület után hatra növekszik. Nem tudom, hogy a későbbiek során lehet-e majd még ennél is több, de már a hat is nagyon nagy előre ugrás volt a korábbiakhoz képest.

A Mad Rocket: Fog of War egy stabilan jó osztályzatot mindenképpen megérdemel. Hozott pár olyan újdonságot a stílusba ami miatt érdemes vele nyomulni. De ahogyan az lenni szokott, a kérdés mindig a szavatosságon van. Amikor klánt akarunk találni magunknak fogjuk észre venni, hogy már a top 50-ben is lesznek olyan csapatok amiknek a fele inaktív. Sajnos az emberek fellelkesednek majd hamar ráunnak. A sikeres F2P játék titka az, hogy mennyi ideig képes maga mellett tartani a gamereket. Egyelőre úgy tűnik, hogy ez a játék sajnos nem igazán képes rá. Kár érte, nekem tetszett! Ha szereted ezt a stílust mindenképpen próbáld ki, ha nem akkor is!

Szerintünk: 7/10

 

 

A játék ingyenesen letölthető az iTunes áruházból.




Kommentek megjelenítése